Íme ő Murphy a horkoló izomgombóc:
Sokan kinevettek biztos, de nekünk ő most olyan, mintha a kisgyerekünk lenne. Sajnos baba még nem lehet, így őt kényeztetjük. Pedig nem mindig érdemli meg. 2 hete egy 5 csillagos wellness szállodában voltunk, hát beégetett minket nagyon. Amíg lementünk egyet úszni bekakilt a fürdőszobaszőnyegre, majd a vacsora alatt bepisilt az ágyba. Hát jobb, hogy nem tudom mit gondolhattak rólunk a szobalányok.
Megbocsátunk neki, mert elég szomorú sorsa volt eddig szegénynek, és rettenetesen fél egyedül. Ráadásul még soha senki nem örült nekem ennyire 5 perc távollét után :))
6 megjegyzés:
Jaj, de édes! A Lányom kedvence ez a kutyus! Nekem az óriás snacik jönnek be, de meg tudom érteni, hogy ez is egy nagyon szerethető fajta. Tök édik, ahogy szuszognak, akár csak egy asztmás öreg úr! :)
Nagyon aranyos!!!!! Nekünk csivavánk volt, kilenc évig élt velünk, tudom, milyen, mikor a kutya már nem kutya, hanem egy ÉLETtárs:)) És hogy a kis másfél kilós mütyür mennyi decibellel horkolt...:)
Nekünk is francia bulldogunk van... nagy sztorikat mesélhetne az ember erről a "fajtáról"... Ha fent vagy az iwiw-en, akkor légyszíves írd meg nekem a juhizs58@gmail.com -ra, hogy milyen néven talállak meg. (Bulldog-ügy miatt szeretném... ;-)
Köszönöm.
Tündérpofa! Úgy szeretem a bulldogokat!
Nekünk is francia bulldogunk van, igen szórakoztató típus.... amiket írsz róla "rosszalkodásokat" - sajnos, nem átmeneti jellegű... tehát csak óvatosan.
A mienk a legutóbb BEJÖTT a kertből, egyenesen a szobámba, a parkettára pakolta a gyomra tartalmát, aztán rögtön utána, mint, aki jól végezte dolgát VISSZA SLATTYOGOTT a kertbe...
hááááát....
hoppá, most látom, hogy írtam már december elején... így jártál... ha ritkán írsz a blogodra.... ;-)
Megjegyzés küldése