szombat, december 06, 2008

Hó és jég

Úgy tűnik ez a blog most már a kutyás kalandokról is fog szólni.
Ma "Röfi" ismét nagyot alakított. Felfedezett ugyanis egy újabb állatfajt: a kacsát. Érdekes módon szerda óta ugyanarra sétálunk, de csak ma tűntek fel neki. Kiabáltam utána, de kit érdekel a gazdi, ha ilyen helyes állatokkal lehet játszani. Kutya neki fut a jégnek, én ordítok, pár lépés és már be is szakadt. Ennyire már rég nem rémültem meg. Szerencsére sikerült elérnem és a hámnál fogva kirántanom. Rohantunk haza, meleg tusi, hajszárító, én közben zokogok az ijjedtségtől. Most még jobban ragaszkodik, le sem bírom rázni. Még a kedvenc takarómat is kölcsön adtam neki, abban bebugyolálva alszik most az ölemben. Még mindig hidegek a fülei meg a tappancsai. Totál hülyének néztek, mi? Mi lesz velem, ha igazi anyuka leszek??

Amúgy egész éjjel havazott nálunk. Ezek a képek most készültek a konyha- és szobaablakból.
Tegnap szépen megpucoltam az ablakokat és kimostam a függönyöket, ma meg befejezem a díszeket hozzá, és újra jelentkezem.
Szép hétvégét!

4 megjegyzés:

Barbi írta...

Fantasztikusan szép helyen vagytok! Gyönyörűek a fotók!

baboo írta...

Üdv újra itthon! :) nagyon cuki "gyerkőcötök" van, és nem nevetlek ki, az embernek nagyon fontosak tudnak lenni a háziállatai, minden szeretet rájuk összpontosul, ha ránk vannak bízva.
Csodaszép elyen laksz! mit nem adnék én is egy ilyen kilátásért, fantasztikus! és a csillagok is biztosan szépen feldobják a lakást!
örömteli készülődést a karácsonyra!

bruercsi írta...

Teljesen rendben ez a féltés, hisz Ő a Te kutyuskád, aki számít rád!
Képzeld, nekünk egyszer kiesett a cicánk az ablakon. A gond ott van, hogy a nyolcadikon lakunk + magas földszint. Aszfaltra érkezett ráadásul... A cica jobb melső lábát megrántotta, felhasadt a szájpadlása egy kicsit és sokkot kapott. Egy nap állatkórház. Infúzió. Aztán hoztuk haza. Éjjel kint aludtam vele a nappaliban, Dézi úgy aludt, hogy beletette a fejét a tenyerembe. Utána napokig nem ment ki 1 méteres körzetemből.
Sajnos már másfél éve nincs velünk, de a mai napig hiányzik!

Márta néni írta...

Lehet, hogy ha ott laknék egész nap nem tennék mást, mint néznék ki az ablakon. Ja nem. Csak mennék, mennék...